A világ legfinomabb baracklevese

Heti recept, avagy hogyan legyen a leves egyben desszert is. Bevallom, nekem ebben a nagy melegben nem mindig esik jól a meleg ebéd, de persze fontos, hogy aki diétázik az rendszeresen egyen valamit. És ha az a „valami” még édes is, mégsem hizlal, ’asszem azt joggal nevezhetjük csúcs kajának. 

A leveshez nincs másra szükségünk, mint pár szem érett őszibarackra vagy „lapos” barackra, fahéjrúdra, szegfűszegre és egy kevés cukorpótló édesítőre. (én sztíviát használok, de lehet eritrit is). Két adagnyi leveshez 3 dl vízbe beleteszem a fahéj rudat, 10-15 szegfűszeget, és annyi édesítőt, hogy kellemesen édes, de ne túl édes levet kapjak, majd ezt az egészet összefőzöm, hogy egy kellemes fűszeres alaplevet kapjak. Amíg a lé elkészül, megpucolom a barackokat (30 dkg pucolva) és összeturmixolom. (esetleg az egyik barackot csak apró kockákra vágom) Nincs más dolgom, mint a nyers, összeturmixolt barackokhoz hozzáönteni a leszűrt alaplevet és mehet is a hűtőbe egy órára, ami alatt nem csak kellemes hidegre hűl, de az ízek is összeérnek.

Hogy a levesem „tartalmasabb” legyen (és itt jön az igazi desszert feeling) apró túrógombócokat teszek bele. A gombócokhoz összekeverek 25 dkg zsírszegény túrót, 1 tojást, 5 dkg apró szemű, vagy kicsit megdarált zabpelyhet, egy vanília rúd kikapart belsejét, édesítőt és sót ízlés szerint, majd a keveréket hagyom állni legalább 1 órát, hogy a zabpehely kicsit megszívja magát nedvességgel – érdemes tehát a főzést ezzel kezdeni. A masszából apró gombócokat formázok és forrásban lévő enyhén sós vízben kifőzöm őket.

1 adag leves 3 gombóccal csak 25 g szénhidrátot tartalmaz, így bátran fogyaszthatjátok. Na, ki kapott kedvet hozzá?